Ma egy érzékeny témát szeretnék megosztani, amit finoman, de ugyanakkor határozottan kell kezelni: a body shaming-et.
Valószínűleg mindannyiunk életében találkoztunk már megjegyzésekkel és kritikákkal a külsőnkkel kapcsolatban, tehát a fizikai megjelenésünkkel.
Emlékszem, terhesség alatt körülbelül 20 kilót híztam, amit a szülés után nem tudtam gyorsan leadni, majdnem két évbe telt, mire visszanyertem a szülés előtti súlyomat.
Hát, mit mondjak, elég kemény munka volt, amíg sikerült fogynom, és egyesek folyamatosan emlékeztettek arra, hogy „nem gondolod, hogy le kéne fogynod?
Most már nincs mentséged, hogy nem vagy terhes.” vagy „Mozogj egy kicsit, hogy leadj az extra kilókból.” Nem volt szükség ilyen megjegyzésekre, mert én is tudtam, hány kilóval vagyok több, volt mérlegem, és azt gyakran használtam.
Miután lefogytam, elkezdtek jönni a megjegyzések, mint: „Jaj, de vékony lettél, lányom!”, „Ne fogyj tovább, mert csúnyább leszel!”, „Hú, de vékony vagy!”
Végül sikerült leadnom az extra kilókat, de valahogy ezek a megjegyzések a fejemben maradtak, és észrevettem, hogy nemcsak velem történik meg, hanem sok más emberrel is, ez a jelenség, amit body shaming-nek hívnak (ezt a kifejezést magyarul is használják, mivel a pontos fordítása nem teljesen ismert számomra, de azt jelenti, hogy valaki más vagy saját testét megszégyeníteni).
Mi is az a body shaming? Nagyon röviden: valaki más megjelenését, vagy bárminemű fizikai tulajdonságát kritizálni vagy elítélni.
Body shamingről beszélünk, ha gúnyoljuk, bíráljuk, megszégyenítjük, megalázzuk valakit, mert van valamilyen látható fogyatékossága (például betegség következményeként megváltozott a megjelenése), a test átalakulása szülés után, az életkor előrehaladtával bekövetkező változások (például ráncok, ősz haj, kopaszodás férfiaknál), erősebb szőrnövekedés, szemüveg, a test egyes részeinek mérete és feszessége (például mell, has, comb), az izomtömeg mennyisége (például túl kevés vagy túl sok).
Nyugaton a body shaming leggyakoribb formája a „fat shaming”, ami a túlsúlyos emberek megalázását jelenti (akár valós, akár vélt). Érdekes, hogy az elhízást komoly társadalmi megbélyegzés övezi, miközben a 1900-as évek elejéig a plusz kilók a gazdagságot, egészséget és termékenységet szimbolizálták.
Azonban sok minden változhat egy évszázad alatt, különösen a média hatására, amely sajnos képes volt (deformálni) a nők testét és azt a képet, hogy hogyan kellene kinézniük. Nem szeretnék túl részletesen belemenni, mert rengeteg kutatás mutat arra, hogy szoros kapcsolat van a testképpel, étkezési zavarokkal, depresszióval és szorongással.
Most térjünk vissza a body shaming-re.
A body shaming többféleképpen is megnyilvánulhat:
- A saját megjelenésünk kritizálása egy másik személlyel való összehasonlítással. (Például: „Annyira csúnyának érzem magam hozzá képest.” vagy „Nézd, milyen kicsik a melleim.”)
- Mások megjelenésének kritizálása nyilvánosan, mások előtt. (Például: „Aki ilyen lábakkal rendelkezik, ne hordjon szoknyát.”)
- Mások megjelenésének kritizálása a tudtuk nélkül – pletykálás. (Például: „Láttad, hogy állnak Annán azok a szemüvegek? Mintha egy befőttesüveg feneke lenne.” „Jaj, de kövér Elenát láttam, csak joghurtot kéne ennie három hónapig!” stb.)
A body shaming következményei nagyon fontosak, mivel szoros kapcsolatban állnak az önképünkkel és ezzel együtt az önbecsülésünkkel. Itt szeretnék egy zárójelet nyitni és elmondani, hogy van egy különbség az önkép és az önbecsülés között, amit Deepak Chopra nagyon egyszerűen magyaráz meg: „Ne keverd össze a képedet a saját lényeddel – az önkép az, amit mások gondolnak rólad, az önbecsülés pedig az, amit te gondolsz magadról.”
Miért fontos ezt különválasztani, amikor a body shamingről van szó? Egyszerű: mert ha valaki a body shaming áldozatává válik, lehet, hogy magas önképe van, de alacsony önbecsülése, ami pszichológiailag nem egészséges és nem is előnyös.
Másik komoly következmény lehet a depresszió, szorongás, alkohol-, drog- vagy más anyagokkal való visszaélés, étkezési zavarok (például anorexia vagy bulimia).
Az, hogy hogyan nézünk ki, hogy mi a fizikai megjelenésünk, bizonyos mértékig rajtunk múlik – és itt a velünk született tulajdonságokra gondolok (a test alakja, magasság, bizonyos testrészek mérete, bőr, sőt még a súly is), amit nem nagyon tudunk megváltoztatni anélkül, hogy invazív és drámai módon beavatkoznánk (pl. plasztikai műtétek, kozmetikai eljárások stb.). Más esetekben – mint például a választott ruházat, lábbeli és kiegészítők – a személyes döntésünkön múlik, ami számos külső (például a divat, pénzügyi helyzet -> más szemüveget vennék, de nem engedhetem meg magamnak) és belső (milyen preferenciáim vannak, mi a célom, miért választom, amit választok, mik a gondolataim, hiedelmeim, érzelmeim azzal kapcsolatban, amit viselek -> például nem viselek valódi szőrmét, bőrt, mert nem értek egyet az állatok meggyilkolásával stb.) tényezőtől függ.
Mások külső megjelenésének megítélése és kritizálása tiszteletlenség, empátia hiánya, elfogadás nélküli gondolkodás, amely merev és tele van ítéletekkel. Soha senki nem lesz tökéletes, sem én, sem te, és amikor ezt megértjük, abbahagyjuk az ítélkezést és mások véleményének, meggyőződéseinek erőltetését.
Addig is arra biztatlak, hogy mosolyogj, amikor meg szeretnél jegyezni valamit valaki külső megjelenéséről, és meglátod, hogy az idő és a gyakoriság mesterei: előbb-utóbb már csak mosolyogni fogsz anélkül, hogy észrevennéd, hogyan néz ki az a személy.
Bátorítalak benneteket, hogy kezdjétek el elutasítani a body shaming-et úgy, hogy figyelmeztetitek az illetőt, hogy nem helyes és egészséges, amit csinál.
Szeretném, ha tudnátok, hogy csodálatosak, varázslatosak, egyediek és autentikusak vagytok pontosan úgy, ahogy vagytok.
